Hiába imádlak hiába szeretlek
Más érzi a tüzét a ragyogó szemednek.
Elűzött az álmom mert masé lett az ajkad,
Enyém volt a szived de te nem akartad.

Talán elfelejtlek talán belé halok
olyan fáradt az én szivem mert boldogtalan vagyok.
Még is azt kívánom hogy áldjon meg az Isten
Mert én voltam a hibás hogy néked mindig hittem.
Még is azt kivánom hogy áldjon meg az Isten
Mert én voltam a hibás hogy néked mindig hittem.

Talán majd egy napon elmondom tenéked,
Hogy szeretlek szeretlek halálosan téged.
Talán majd egy éjel,
Remegő két kézzel át ölelem vállad.
Ajkadra forrasztom azt a csókos számat
Aztán mindörökre itt maradok nálad.

Úgy szerettük egymást olyan szépen éltünk,
hogy még a madár dal sem hiányzott minékünk.
Az emberek szinte irigyeltek minket
az egész megyében.
No de szemem fénye nincs mindennek vége,
hejj mert aki elcsábított, én leszámolok véle.
No de szemem fénye nincs mindennek vége,
hejj mert aki elcsábitott, én leszámolok véle.