Most van a Nap lemenőbe,
kimegyek a temetőbe,
A holdvilágtól kérdezem,
nem láttad-e a kedvesem?
Azt mondta, hogy látta, látta,
egy mély sír magába zárta...
El van zárva a világtól,
mint rab madár a párjától!

Kelj fel, kelj fel én kedvesem,
Földről elszállt szerelmesem,
Beteg az én szívem tája,
nincs harmatos gyógy ír rája.
Hulló levél, sárga levél,
vigyen szerteszéjjel a szél!
Mondd el, künn a temetőben:
most van a Nap lemenőben!