Turulmadár sebes szárnyon átall repült az országon.
Megpillantott minden árnyat, fülébe sírt minden bánat.
Pozsony felett sóhajtások, Késmárk felett búsulások.
Erdélyország közepében síró, rívó könnyhullások.
Szállj, Turulmadár szállj, sehol meg ne állj.
Vidd el a mi üzenetünk lesz még magyar nyár.
Lesz még kikelet Kolozsvár felett,
Ha elpusztul a határunkról a hollósereg.

Turulmadár a követünk, hulló tolla üzenetünk.
Sapkánk mellett fehér tolla, mintha írott levél volna.
Mondott arany s írott levél, Pozsony népe jobbat remél.
Várad népe, Késmárk népe borostyánként nyit a télben.
Szállj, Turulmadár szállj, sehol meg ne állj.
Fehér tollad hullására minden magyar vár.
Lesz még kikelet a Kárpátok felett,
Ha elpusztul a karmaid közt a hollósereg.