Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok a végső, sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára elhúzatom a csárdába,
vége van már vége.

Akkor sirassatok engem, ha majd egyszer a szívemben,
elfogytak a nóták.
Szomorú lesz, oly kietlen, mint egy sivár őszi kertben,
a hervadó rózsák.
Hadd menjek én feledőbe, vigyetek a temetőbe,
véssétek egy szürke kőbe ezt a csekély pár szót:
Élt egyszer egy koldus szegény dalos ajkú nótás legény,
kár volt érte, kár volt.

Nő:

Élt egyszer egy életvidám, dalos ajkú nótás leány,

Kár volt érte, kár volt.