Éjszaka hideg volt, s dér ült a fákon,
Csillogó hó szitált a szél verte ágon.
De hajnaltájban már a nap süt lágyan.
Hajnal lett a sötét éjből,
És a hóból, fagyból, dérből!
Könnyes harmat csupán...

Szemedben ottmaradt egy könnycsepp,
Mint réten elkésett, tavaszi hó.
Hidd el, már verőfényes, szép napok jönnek,
S a rossz után itt a jó.

Bocsásd meg azt, hogy az a másik,
Egy percig új volt és bolondító.
De most az árvíz után, medrébe tér meg,

Ismét a vén folyó.

Rossz voltam, önző, rideg.
Tudtam a könnyeidet,

S nem volt egy megértő, jó szavam.
De mostmár lábadozol,
Látom a mosolyodon,

Hogy, köztünk minden már rendben van...

Szemedben ottmaradt egy könnycsepp,

Mint réten elkésett, tavaszi hó.
Amit a nap fel szí, ha lágy szellők jönnek,
S a rossz után itt a jó.