Te gyújtottad a szívemet lángra,
Hogy azután lelketlenül letaposd a sárba,
Ha megtudtál tanítani,
hogy csak álom s szerelem az élet,
Taníts meg most arra,
hogy kell elfeledni téged.

Vége van a szép szerelmes nyárnak,
A vágyaim lepkeszárnyon mindig máshoz szállnak,
Felhő borult a lelkemre,
sírva nézek a csillagos égre,
Még a legszebb álomnak is elmúlás a vége.