Őszi alkony órán szépen, csendesen
Ülünk egymás mellett véled kedvesem.
Körénk gyűlnek lassan szép emlékeink
Itt van ifjúságunk szívünkben megint.
Előjönnek régvolt, forró májusok,
Piros rózsa csokrok, édes dallamok.
Hűségeskünk napja és kisgyermekünk.
Csupa meghitt ünnep volt az életünk.

Köszönöm, hogy végig itt voltál velem,
Jóban, rosszban mindig fogtad a kezem.
A te lelked máig, mint a friss kenyér,
Olyan áldott, oly szent olyan hófehér.
Nincsen annyi szép szó hála költemény,
Hogy a sok jót néked megköszönjem én,
Most, ha összenézünk csillog a szemünk,
Piros betűs ünnep lett az életünk.

Sosem lettem volna mással boldog én,
Te melletted százszor újra kezdeném.
Köszönet a sorsnak, a sok mindenért,
Amelyet két ember így együtt elért.
Most a boldogságtól csendben könnyezünk,
Mert az élet újból jót adott nekünk,
Drága unokáink itt vannak velünk.
Piros betűs ünnep ma is életünk.