Az én bánatom már, nagyon csendes bánat
Rég nem láttak sírni mikor muzsikálnak
Vágyaim, már régen megpihenni tértek
Megtanultam, hogy kell elfeledni téged
Csak, ne járnál vissza álmaimban éjjel
Csak ősz sose lenne,
dértől ezüst színű hulló falevéllel.
Tavasz hozott téged az ősz vitt el messze
Búcsú kézfogásra jöttél, el egy este
Az arcomra hulló könnyek között néztem
Mint ha misem fájna, olyam könnyen mész el
Én meg itt maradtam csak, a szívem ment el
Megkeresni téged síró szellők szárnyán
Hulló falevéllel.