A mai Franciaország déli részén fekvő terület (Provance) a szerenád, az éjjeli zene bölcsője.

A XI-XIII. században népszerű trubadúr költészet, szerelmi líra az elkövetkező századokban a korhoz, szokásokhoz igazodva meghódította a világot.

A kezdetben főként szöveges műfaj a XVIII. Századtól a klasszikus mesterek (Haydin, Mozart, Beethoven, Brahms, Csajkovszkij, stb.) műveiben hangversenyeken is közkedvelt lett, az igazi romantikát viszont a „modern trubadúrok”, a szerelmes legények szerenádja jelentette a köznép számára.

A magyar szerenádmuzsika felemelkedése egybe esik a magyar cigányzene felemelkedésével, több, mint két évszázados múltja van, melyet sajnos ma már csak a diákok szerenádjai, és még talán a május éjszakáján itt-ott felcsendülő éjjelizene őriz.

Amikor egy ablak alatt megszólalt a muzsika, rendszerint gyertyát gyújtott a kislány, akihez a szerenád szólt.

Már a gyertya elhelyezése is sokat jelentett:

- ha a gyertya csak a leeresztett függöny mögött világított, az csupán a köszönet jele volt.

- ha a gyertyát kitették az ablakba, azt jelezte, hogy a kislány nem közömbös imádójával szemben.

Megtörtént persze az is, hogy az ablakok sötétek maradtak, ilyen esetekben a szerelmes legény még elénekelhette a „Kisangyalom gyújtsál gyertyát…” kezdetű biztató nótát, de ha ezzel sem érte el a kívánt hatást, akkor többnyire csöndesen továbbállt a zenekarral…

Olyan estről is megemlékezik a krónika, hogy az elkeseredett legény, miután az ablakok sötétek maradtak, dühösen odaszólt a cigánynak: Most azt húzd, hogy Sajó kutyám, jaj de mélyen aluszol! – lovagias ügy lett a nóta vége.

 Tréfa:

Joseph Haydin világéletében derűs, kedves ember volt, és gyakran tréfálkozott is. Fiatal művészként egyszer azzal bízták meg, hogy szervezzen meg egy szerenádot Bécs egyik csöndes utcájában.Haydn arra utasította muzsikus társait, hogy a kiválasztott ház előtt, egy adott jelre, kezdjenek el játszani hangszerükön. Azt azonban nem közölte velük, hogy mindegyiküknek más-más kottát adott. A felhangzott szerenád, az álmukból felvert lakók éktelen átkozódásba és kiáltozásba kezdtek. A lármára érkezett csendbiztosnak azonban csak a nagybőgőst sikerült elcsípnie, aki azonban nem árulta el az ötletgazdát.                                                                                            

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés