A kiskertünk aljánál gidres-gödrös tóra,

rászállt egyszer egy betyár, hosszú lábú gólya.

Egy-két békát, hogy lenyelt, nagy kevélyen kelepelt,

rászállott a mi kis vityillónkra.

Hogy meglátta az apám, pödrött egyet a bajszán,

anyám után osont a pitvarba.

Engem hozott a gólya, bár ne hozott volna.

Szid is apám eleget, tán nincs is más dolga.

Néha anyám rákiált: szidja kend a bajuszát,

az a kölyök úgyse tehet róla.

Míg a gólya kelepelt, úgy megölelt, csókolt kend,

mint, ha elment volna a jó dolga.