A színpadi műtermékeknek az a faja, mely tárgyait s szereplő személyeit a népéletből veszi, s azokat eszményíti. Sajátságos faja a drámai irodalomnak, mely a mellett, hogy a fő súlyt a népélet feltüntetésére s jellemzésére fekteti: annak érzelmi világát is felöleli népdalok s más népéleti énekek alakjában. A dolog természetéből folyik, hogy ahány nemzeti népélet van, annyiféle jellegűre oszlik a népszínmű is, mert egészen más természetű. a német, mint a francia, vagy a magyar.

Minden nemzeti népszínmű közt bátran mondhatni, hogy etikai tekintetben a magyar áll a legmagasabb színvonalon, mert amíg a német, francia s olasz kevesebb súlyt fektet a lélektani igazságokra s a drámai konfliktusokból fakadó költői szerkezetre, addig a magyar népszínművek közt nagy számmal találkozhatunk olyan termékekkel, melyek nemcsak a leghívebben tükrözik vissza a népjellemet s érzületet, hanem drámai bonyodalom s morál tekintetben is a valódi drámai termékekkel is kiállják a versenyt.

(Pallas lexikon)

A bécsi Volksstück a magyar színjátszás kezdetétől jelentős szerepet töltött be fővárosunkban, de a német színházaknak jelentős gondot okozott a magyar közönség érdeklődésének felkeltése az idegen dalokkal.

A népszínmű lett az eszköz színjátszásunk elmagyarosításához, a történetet magyar közegbe helyezve, ismeretlen dalokat magyar műdalokra cserélve, de még külhoni szerzők darabjait játszva talált egymásra a színház és a közönség.

Így lett Hirschfield német szerző műve Tündérkastély Magyarországon címmel az első igazán sikeres darab.

 1837 augusztus 22-én a Pesti Magyar Színház (később Nemzeti Színház) megnyitása újabb mérföldkő a magyar színjátszás történetében, 1838 október 8-án itt mutatták be Gaál József Peleskei nótárius című tündérbohózatát, ami hatalmas siker lett.

A közönség a bécsi zenés játékokat mereven elutasította, eredeti magyar szerzők műveinek bemutatását sürgették..

1843-ban a színház igazgatója, Bartay András népszínmű- pályázatot ír ki.

A bírálóbizottság Szigligeti Ede (1814-1878) Szökött katona című darabját ugyan csak második díjjal jutalmazza, de a bemutatón (1843 november 25) hatalmas siker, s még évtizedekig volt a színházak műsorán.

Általában Szigligeti Edét tekintik a magyar népszínmű atyjának, a Nemzeti Színházban 16 művét mutatták be, ezek közül a Csikós (1847) és a Cigány (1853) volt a legnagyobb siker.

Szigligeti követői közül Szigeti József A vén bakancsos, és fia, a huszár (1855) című darabja még a huszadik század elején is közönségkedvenc volt a színházakban.

1874-ben a Nemzeti Színház újabb népszínmű-pályázatot hírdetett, a győztes egy addig ismeretlen vándorszínész, Tóth Ede lett A falu rossza című művével.

Csepregi Ferenc két színpadi műve, A sárga csikó (1877), és A piros bugyelláris (1878) a legsikeresebb népszínművek közé tartozik.

 Lukácsy Sándor  Vereshajú (1877) munkája ugyancsak kiemelkedő sikerrel ment.

Balogh Tihamér A tót leány (1882) darabja is száznál több estén szórakoztatta a Népszínház közönségét.

Rátkay László Felhő Klári (1886), Géczy István A gyimesi vadvirág (1887), és Kacziány Géza A rozsályi malom (1902) műve is megközelítette a százas szériát.

Major Simon Ipamuram (1906) című darabjával zárul a népszínmű korszaka.

A közönség egy figyelme egy másik zenés műfaj felé fordul, Huszka, Lehár, Kálmán a magyar operett csillagát emelik a magasba, mulatókban, kabarékban rövid jelenetekkel, önálló dalokkal szórakoztatják a nagyérdeműt, a magyar nóta a színpadokon már nem az egyetlen kedvelt zenei stílus, más műfajokkal kénytelen osztozni.

Kávéházakban a cigányzenekarok mellett szalonzenekarok muzsikája is jelzi a kultúr- polgáriasodást, népies dalok, magyar nóták mellett egyre több „modern” dal válik az emberek személyiségének részévé, s a slágerré válásban sokat segít  két új találmány:  a gramofon és a rádió, amit 1930-ban a hangosfilm

hazai megjelenése koronáz – ezekkel az utókor számára is sikerült egy keveset átmenteni a múltból…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés