Zúg a fenyves a Hargitán,
Sírdogál az édesanyám.
Sirat engem, hűtlen fiát,
Akit soha többé nem lát.

Új hazát kellett keresnem,
Mégis földönfutó lettem.
Nincsen hely, hol megpihennék,
Éjjel-nappal fáj sok emlék.

Miért büntetsz, Isten, engem,
Miért kell így megszenvednem,
Nem ártottam, s nem vétettem,
Nyugtot mégsem lelt a lelkem.

Gyökértelen sodor a szél,
Szabadságom semmit nem ér,
Visszasírlak, régi hazám,
Zúg a fenyves a Hargitán!