Virágzott az aranyerdő,

legszebb volt a százesztendős fája.
Zúgó vihar kidöntötte,

ebből van a hegedűm csinálva.
Ha megszólal a négy húrja,

repít minket szép meseországba.
Hol a fehér bárányfelhő,

hol a sárga aranyerdő, a jöttünket várja.

Itt élt az a szép cigánylány,

kinek csupa virág volt a sátra.
Itt fürdött az aranyerdő

csörgedező ezüst patakjába.
Kedvesét a szép cigánylány

énekszóval, édes csókkal várta.
Így mondja a bárányfelhő,

aki a szép aranyerdőt száz év óta látja.