Vannak el nem csókolt csókok,

és befelé hulló könnyek.
Elfelejtett régi álmok,

amik vissza sose jönnek.
Leveleket, üzenet van úgy,

hogy már sose várunk.
Vannak utcák, vannak házak,

hová többé sose járunk.

Vannak szemek, amiknek a

nevetését sosem nézed.
Vannak kezek, amiknek a

remegését sosem érzed.
Vannak büszke, dacos ajkak,

amik soha nem beszélnek.
De a könnyes, gyűrött párnák

reggel mindent elmesélnek.