Vándorfelhők fenn az égen,

ha majd egyszer kis falumhoz értek,
Álljatok meg az alvégen,

édesanyám házát keressétek.
Ott ahol a vén eperfa

halkan sóhajt fel az éjszakába',
Vándorfelhők ott van az én édesanyám

nádfedeles háza.

Szóljatok be az ablakon,

mondjátok, hogy hírt hoztok felőlem,
Mondjátok, hogy ne búsuljon,

jól megy sorom, mióta eljöttem.
Ne tudja meg, hogy a sorsom,

az életem keserűség, bánat,
Ne hulljon a könnye értem,

fehér hajú, édes jó anyámnak.