Valamikor úgy szerettél,

ablakodba gyertyát tettél estére.
Gyertyád fénye csillag volt a sötétbe'.
De hiába járok most a pusztába',
Ablakod se fénylik messze,

kiskapud minden este bezárva.

Jegenyék közt járok búsan,

jegenyék közt visz az utam hazáig.
Őszi ködben a két szemem átázik.
Úgy susog itt minden levél a szélbe',
Mintha mind egy könnyes szemről,

egy régi nagy szerelemről mesélne.