Tele van a város akácfavirággal,
Akácfavirágnak édes illatával.
Bolyongok alattuk ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nékem virágozna.

Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?
S az a világ, ami akkor állt előttem?
Hová lettél, hová, ábrándok világa?
Te maradtál csak egyedül, akácfa virága.

Mintha a nagy utcák lármája elülne,
S körültem a város faluvá szépülne.
Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba',
Ráismerek illatáról minden akácunkra.

Akácfaerdőség, kicsi falum képe,
Gyermekkori álmom ezer szép emléke.
Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,
Házunk előtt bólintgató akácfavirágok.