Szól a zene, áll a bál, búcsúzik a vén cigány,
Hóna alatt hegedűvel csendben félre áll.
Míg a banda muzsikál, jól esik néhány pohár,
Dúdolgat, de gondolatban messze-messze jár.

Néma lett a hegedűje, pihen a vonó,
Ej, pedig a régiek közt volna most a jó.
El kell menni-menni már, ez a sorsod vén cigány,
Hiába sír öreg szíved itt hagyott a nyár.

Mire beköszönt a tél, már csak az emlék mesél,
Volt egyszer egy öreg cigány vissza sose tér.
Lassan, csendben hull a hó, nem lesz többé dáridó,
Álom csak a nótás élet, többé nem bohó.

Lágyan sír a hegedűhúr alig hallható,
Mert rákacag a bőgő mellől a vidám cimbalom.
Fut az élet meg nem áll, mégse búsulj vén cigány,
Elmegy veled a sok emlék, a sok  régi nyár.