Szakadozott, rongy vonódat mit sajnálod,
húzzad cigány virradatig a nótám,
Könnyeimet leperegni úgysem látod,
akármilyen hűtlen lett is a rózsám.
Másnak adta jegykendőjét,
de én azért nem búsulok miatta
Utca hosszat teli hangos jókedvem van,
hogy a búmat, bánatomat ne tudja.

Csaplárosné, csókolom a csókos száját,

hozzon ide két litert a javából,
Még ma éjjel kitöröm az asztal lábát,
elaltatom bánatom a borától,
Templomjáró sosem voltam,
ezután sem kell nékem az imádság.
Utca hosszat eszeveszett táncot járok,

hogy a búmat, bánatomat ne lássák.