Somogy megye kellős közepében
Van egy kicsi fatornyos falu.
Fehér házak egymás mellett szépen,
Minden házon van egy kis zsalu.

Mind a férfi elment onnan régen,
Az asszonyok csendben sírnak ott
Mikor este kigyúlnak az égen
Azok a szép, fénylő csillagok.

Özvegyasszony a kicsi fiával
Kiül este a pitvar elé.
Áhítatos, ábrándos orcával
Néznek föl a csillagok felé.

Édesanyám mondja azt meg nékem,
Hogy odafönn vajon mi ragyog,
Mit jelentenek ott fönn az égen,
Azok a szép, fénylő csillagok.

Szép szemébe sűrű könnyek jönnek,
Megszólal a somogyi anya.
Az ottan egy szakaszvezetőnek,
Az pedig egy káplár csillaga.

Gallérjukra volt az rája tűzve,
De azóta szegény mind halott.
Az angyalok fölvitték az égbe,
S ránk ragyognak most a csillagok.