Piros rózsák beszélgetnek,

bólintgatnak, úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak,

mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szépasszonynak hó-keblére,

vagy egy gyászos temetésre,

koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában,

valahol egy kis kocsmában,

egy szép lányra szórják.

És egy napon útra keltek,

ágaiktól búcsút vettek a rózsák,
Mert énnekem virág kellett,

letéptem egy holdas éjjel száz rózsát.
Piros rózsák illatával,

halkan síró muzsikával,

üzenem tenéked.
Szegény vagyok, semmim sincsen,

a száz rózsa minden kincsem,

add érte a szíved.