Öreg prímás, tégy hangfogót
hegedűdnek mind a négy húrjára,
Talán már csak te emlékszel
édesapám kedves nótájára.
Valamikor hányszor húztad,
cifrázgattad fehér asztalánál.
Muzsikáltad békítőnek,
hajnaltájban anyám ablakánál.

Azt a nótát húzd most nékem,
olyan csendben, hogy csak szívem hallja.
Széles kedvét, boldogságát,
valakinek nehogy megzavarja!
És ha lassan végére érsz,
koccints vélem erre a nótára:
Öreg prímás, ugye nem bűn,
hogyha néha könny hull a pohárba?