Öreg akác lombja alatt nem nyílnak virágok.
Azért néha egyszer-egyszer alatta megállok.
Hallgatom, hogy mit mesélnek a susogó levelek a szélben.
Valakit még idevárok ugyan úgy, mint egyszer nagyon régen.

Öreg akác susogása, mint egy csöndes ének.
Elringatja a lelkemet, ha becézget téged.
Ifjú korunk nyári estjén ide bújtak, hogyha vihar támad,
De azóta minden elmúlt, s őszi eső verdesi a fánkat.