Virágos tavaszi kertek ölén

Zártam először szívembe én.
Később karöltve jártunk Budán,
Várt ránk a csöndes Tabán.
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár.

Vártam a ligetben, hogy jön-e már?
Lila akácok nyíltak a fán,

Már csak bús emlék csupán.

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,

Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,

Minek a nyíló virág, a kikelet,

Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,

Amikor egymást szeretni nem szabad?

Nem írtam levelet maga után,
Vártam, hogy visszajön egyszer talán.
Hogy visszahozza a régi nyár,
Emlékek zenéje száll.
Bánatos szívemben vágy hegedül,
S állok, csak várok, csak bús egyedül.
Lelkemben felzeng egy régi szerenád,
Hiába várom magát.


Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,

Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet.
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,

Amikor egymást szeretni nem szabad?