Kopott betyár, öreg betyár, tudod-e, hogy időd lejár, elég volt.
Fogságodon nem okultál te fölötted beborult már az égbolt.
Híred a múlt eltemette, puskád rozsda megette.
Ami alatt messze voltál a rózsád egy ifjú zsandár szerette.

Kopott betyár, öreg betyár nem szól már a kakukkmadár tenéked.
Nem hív a dús erdők lombja, a vén csárda is azóta leégett.
Senki nem fut már előled, csavargó lett belőled.
Sosem veszed vissza te már, kit ellopott az a zsandár tetőled.