Oda van a virágos nyár, minden levél sárga.
Jajgatva sír a szellő is, mintha neki fájna.
Fel-felzokog, úgy kesereg ott kinn az avarban,
Mint mikor az én rózsámnak, szerelmetes violámnak,
elvesztét sirattam.

Szellő, szellő, síró szellő, fáj, a szívem, lelkem,
Beteg vagyok, meg is halok, sirassál meg engem.
Vidd magaddal a szívemet e világon végig,
Mutogasd meg mindenkinek, milyenek a vérző szívek,
mikor összetépik.