Nézek, nézek a semmibe,

kutatom a futó felhők titkát.
Kérdezem, hogy mi lesz velem,

mondja meg, hogy a jövőmből mit lát.
Azt mondja a kóbor felhő,

az új tavasz közel jár már hozzám.
Gondol rám a kedves rózsám,

ez a május boldog nyarat hoz rám!

Amióta elköszöntél,

visszavárlak lopva, titkon, lesve.
Féltve őrzöm azt a rózsát,

amit adtál egy szép május este!
Rajtad kívül nem kell senki,

talán te se tudnál másé lenni.
Mert a szív az nem játékszer,

egyszer tud csak igazán szeretni!