Kócos fejed, ha rám hajtod,

szeretném a hamvas arcod
megcsókolni lágyan.
Legyen, ahogy te akarod,
ha nem szeretsz búcsút mondok,
elfojtom a vágyam.
Így még soha nem szerettem,

senki mást az életemben,
nincs egy nyugodt percem.
Rajtad kívül nincs más gondom,

érted iszom, züllök folyton.
Arra kérlek, gyógyítsd meg a lelkem!

Kinyílott a búzavirág,

miénk lett az egész világ,
hogy az enyém lettél.
Elszállt ez a zord hideg tél,

köszönöm, hogy mindenkinél
boldogabbá tettél.
Eljön az ősz, a tavasz,

ha te mindig enyém maradsz,
csak utánad vágyom,
Kerülöm a züllött kocsmát,
összetépek szegfűt, rózsát,
Te leszel az egyetlen virágom.