Hogyha ír majd, édesanyám,

írjon a falunkról,
Küldjön egy szál virágot

az öreg akácunkról!
Írja meg, hogy az emberek

sajnálják-e, hogy el kellett mennem,
Írja meg, hogy magán kívül

megsiratott-e valaki engem!

Írja meg, hogy házunk előtt

áll-e még a nyárfa,

Írja meg, hogy arrafelé

milyen nóta járja!
Él-e még az öreg cigány,

járnak-e a fonóba, mint régen?
Mindenkiről írjon anyám,

csak egy lányról sose írjon nékem!

Édes fiam, itt küldöm a virágot

az öreg akácunkról,

Házunk előtt, áll, mint rég a nyárfa,

erre felé magyar nóta járja,

Él is még az öreg cigány,

járnak is a fonóba, mint régen,

Azt a kislányt édes fiam,

kivitték a temetőbe régen.

Más verziók:

1.
Írok, írok édes fiam,

írok a falunkról.
Küldök egy szál virágot

az öreg akácunkról.
Nem él már az öreg cigány,

nem járnak a fonóba, mint régen.
Az a kislány, édes fiam,

kint nyugszik a temetőbe régen.

Visszaírja a jó anyja,

hogy áll még a nyárfa
És a sarki kiskocsmában

magyar nóta járja
Elfeledtek az emberek,

nem is kérdez soha senki téged
Csak akiről nem írhatok,

csak az az egy siratott meg téged

Ott fekszik a ravatalon, szépen kiterítve

Menyasszonyi koszorú van a fejére téve.

Karikagyűrű az ujján,

úgy halt meg a neveddel az ajkán,

Halálának okozója,

édes fiam egyedül csak te voltál.

 
2.
Haza megyek, s elmegyek

a kisházatok mellett
Benézek a kiskapudon,

elnézem a kertet
Most is mennyi virág nyílik,

illatozik, színesedik benne
Mintha, mintha a kis virág

hívogatna, csalogatna engem.

Ne hívjatok, ne sírjatok

orgona virágok
A kiskertbe belopózni

engem már nem láttok
Nem nyílik már nékem többé

kék nefelejcs, ibolya és rózsa
Mintha, mintha e kiskertben

életemben sose jártam volna.