Fehér galamb száll a falu felett
Fehér galamb száll a falu felett,
Viszi az én bánatos lelkemet.
Nyugtalanul szálldos ide-oda,
Nem leszek én boldog talán soha.
Bánat tépi szívemet, lelkemet,
Mert igazán senki se szeretett.
Nem hall engem senki sóhajtani,
Csak igazán szeressen valaki.
Csókoltam én leányt már eleget,
De igazán egyik se szeretett.
Nem hall engem senki sóhajtani,
csak igazán szeressen valaki.
|