De szomorú a nótátok muzsikus cigányok.
Talán bizony az én bolond szívem siratjátok?
Ne sirasson engem senki, nem vagyok én árva.
Van nékem szeretőm is, ez a rongyos csárda.

Ez a csárda ölel engem minden nap magába.
Titkon rejtett bánatomat mind magába zárja.
Így van mindig, ha az embert megcsalja a párja.
Takarja, hát el a könnyem ez a rongyos csárda.

Iszogatok, dalolgatok ti meg csak húzzátok.
Amíg bírja a vonótok muzsikus cigányok.
Húzzátok, hogy életem egy asszonyért ment kárba.
Azután meg dűljön össze ez a rongyos csárda.