Most a rónán, nyár tüzében

ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény,

ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,

s valamennyi vén akácfa

menyasszonycsokor.
Zöld arany a pázsit selyme,

kék ezüst a tó,

Csendes éjjel halkan felsír

a tárogató.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,

ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol kiomlott annyi drága vér,

zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Zúg a szél az ősi vár fokán,

Honvéd áll a Hargitán.
Erdély szent bércére zúgva száll,

visszaszáll a magyar turulmadár.

Magyar földről Székelyföldre

szállnak fellegek,
Kigyúlnak a magyar tüzek,

lobogó szemek.
Már az égen is hadak útja jár,

a legendák hős vezére paripára száll.
Szebb lesz a nyár, szebb az ősz

és szebben hull a hó,
Kolozsváron piros fehér zöld a lobogó.

Ott, ahol zúg az a négy folyó,

ott, ahol szenvedni jó,
Ott, ahol tündéri tón kacag,

s nézi benn' magát a nap.
Hol regék születnek, száll a dal,

zúg a kürt az a szilaj.
Erdély szent bércére zúgva száll,

visszaszáll a magyar turulmadár.