Nem tudom, hogy hol jársz,
Merre is lehetsz,
Nem tudom, hogy most már kit szeretsz.
Nem láttalak téged hosszú idők óta,
Lehet, hogy már boldog is lehetsz.
Az is lehet, hogy valaki szíved összetépte,
Visszajönnél egy szavamra tán.
Nem kérdezem én, hogy ne is halljak rólad,
Ha vége van, legyen vége már.

Arra járok most is minden este,
Ahol téged, annyit vártalak.
Tele van a szívem fájó könnyel,
Csak állok ott a néma fák alatt.
Egyik fába a nevedet véstem,
De az a seb rég beforrt a fán.
Hanem amit te okoztál nékem,
Nem gyógyul be sohase talán.