Hogy ki vagyok én? Egy szürke névtelen,
Mondhatnám: nulla. Ám a pechem sajnos végtelen.
Elhervad a fű a két lábam alatt,
És fenn a fán azt dalolják az összes madarak.

Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott,
Ki a szerencsemalac fülit sose fogod,
Kinek a jobb keze bal, jót sose hall,
S él, mint a parton a hal.
Fortuna gyors szekerén te nem vagy szekeres,
Meg vagyon írva, hogy pénzt, azt te sose keress,
S legyen az gesztenyeszín, barna, veres:
Nőt soha meg ne szeress!

Megzavarodik a kezemben a víz,
S ha kártyában bevágok ötre, lesz belőle tíz.
Másnak a sok nő mind az ölébe hull,
De én bevágok tíz nő közé, lesz belőle null.

Fekete Péter öcsém, te kis ügyefogyott,
Ki a szerencsemalac fülit sose fogod,
Kinek a jobb keze bal, jót sose hall,
S él, mint a parton a hal.
Fortuna gyors szekerén te nem vagy szekeres,
Meg vagyon írva, hogy pénzt, azt te sose keress,
S legyen az gesztenyeszín, barna, veres:
Nőt soha meg ne szeress!