Amikor még fiatal voltam,
Erdőbe vittek ahol vígan kóboroltam.
Űztem én a nagy és kis vadat,
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt!

Az évek, jaj, szép lassan teltek,
Míg loholtam én, mások vígan pihentek.
A lábam, szívem már nem fiatal,
Az ígéretekből maradt egy dal.

Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyúba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a nyugdíj rendelet,
Értetek a szívem majdnem megszakad.

Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad.
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
Csak gyomorrontáskor éheztetett.

Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyúba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad!

Nem tudom én, mit hoz a holnap,
Az új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonyítani.
Az igazságból elveszett...
Az igazságból elveszett...
Az igazságból elveszett az "i"!