Debrecenben voltam, Nagyerdőben jártam

A mi kis falunkból ifjú párt találtam

Feléjük repesett boldogan a lelkem

Azt, hogy csókolóztak roppant helyeseltem.

Lábujjhegyen léptem tova az avarban

Dehogy is zörögtem, dehogy is zavartam

Nékem is volt tavasz, akácvirágzás is

Söpörtem eleget söpörjön már más is.

De szeretnék egyszer mindent elfeledni

Bánatok utcáján fütyörészve menni

Szeretném még egyszer csókolni a szádat

Aztán megyek, nem sírok utánad

De rongyos a kabátom, cipőm orra sáros

Nem sirat meg engem se falu, se város

Kopott hegedűmmel a világot járom

Ország út széle az éjjeli szállásom

Amott jön két zsandár, vasat ver kezemre

Nem loptam én pedig, soha életembe

Csak az az egy bűnöm, korán lettem árva

Csavargónak születtem erre a világra