A vén erdő sárgult lombja
A vén erdő sárgult lombja,
nem temet el minden boldogságot.
Napsugaras valóság lesz,
amire a szíved titkon vágyott.
A vén erdő sárgult lombja,
suttoghat még nékem szép meséket.
Elmondhatja a szívednek,
halkan csendben milyen szép az élet.
Hogyha néha bánatfelhőt hozna
a szél a napfényes égre.
Ne hidd, hogy a boldogságnak
a lelkedben, mindörökre vége.
Lombot tépő hideg őszre,
hiába jön a hófehér tél is.
Mert elszáll a bánatfelhő
a szívedben új tavasz lesz mégis.
|