Az utca sarán
Húzom taligám
Megtép a tövis
Megszúr a csalán
Nincs jóakaróm
Párnám, takaróm
A nap heve tűz le rám!

Énnékem nem jut babérkoszorú
Álarcom víg, de lelkem szomorú!
Úgy élek én, mint egy senki fia
Az életem egy komédia!

Oly bús a danám
Nincs víg cimborám
Majd elfagyok én
A nyár derekán
Mint fáradt szegény
Mint vándorlegény

Tengődöm a lét piacán
Nem kérdezi senki a nevemet
Nem látják a könnyező szememet
Hazátlan vagyok és senki fia
Az életem komédia!

Nem volt szeretőm,
Nem lesz temetőm
Sötét az utam
Sötét a jövőm.

Úgy múlok el én
Kintorna zenén,
Egy rongy lesz a lepedőm
S ha egyszer majd, szívemből nevetek,
És kacagva mondom: "Ég veletek!"
Ott fekszem majd, mint egy senki fia
És nem lesz több komédia!