A kanyargó Tisza partján, ott születtem,
Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.
Pásztorsíptól hangos ott az
Árvalányhajt termő róna,
Édesebb ott a madárdal,
Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza füzes partja?
Kondulsz-e még csendes falum kis harangja?
Vár-e még rám az a kislány,
Fájó szívvel, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted,
Édesanyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem! Rád gondolok mindörökké,
De úgy érzem, nem látlak már soha többé!
Ha megállna majd a szívem,
Ne hagyjatok idegenbe!
A kanyargó Tisza partján

Temessetek akáclombos temetőbe!