A hajnal már nem simogat, nem csókolgat
Ibolyákat, violákat, jázminokat.
Lehullott az akác szirma réges-régen,
Vele szállt el reménységem, üdvösségem.
Te vagy minden boldogságom, minden kincsem,
Hogy elmentél, madár se szól, virág sincsen,
De szíved a vágy elfogja, ha gondolsz az
Orgonákra, ibolyákra, jázminokra.


Ha gondolsz az ibolyákra,jázminokra
A nevemet ne említsed csak titokban
Piros Pünkösd virradata, patyolata
A szívedet, a lelkedet megríkatja
Fehér volt a mi szerelmünk,mint egy oltár
Egyetlen egy Madonnája,csak te voltál
De a bánat az oltárt is gyászba vonja
Hogyha te sírsz, és ha könnyez a Madonna